Az államcsőddel fenyegetőző politikusról írtam itt e hónap ötödikén:
"Tahó barátunk nem maga találta ki és nyilván nem akárkitől hallotta az általa ismételgetett szentenciát. Feltételezhetően számára tekintélyt képviselő, őt bizonyos függésben tartó kalandoroktól hallotta, akik saját ravasz fogásuk keretében akár egy nagyobb közösség érdekeit, megélhetését is hajlandók kockára tenni." http://href.hu/x/cj5a
E hónap tizenkettedikén Lengyel László megidézte a fenyegetőzést és annak visszavonását három nap múltán. Az esetet jellemezve így írt:
"Az orbáni forradalomnak vége. Három nap alatt megbukott. Vezetője, kétharmados hazai többsége birtokában, bement a szorítóba, hogy megmérkőzzön egy erős nemzetközi versenyzővel. A tizedik másodpercben kapott egy ütést az állára. Lefeküdt. A bíró nyolcat számolt rá. Föltápászkodott. A nemzetközi bírák és közönség előtt ez a tíz másodperces szereplés a mérvadó."
Végül is hamar kiderült: nem az a kérdés, hogy mi jutott csődbe, hanem az, hogy ki?