Újkor

RICHARD RORTY : PRAGMATIZMUS, PLURALIZMUS ÉS POSZTMODERNIZMUS (1998)

Idézet: „Megállapíthatjuk, hogy a 19. század annak a meggyőződésnek a helyébe, miszerint a teremtett világegyetem az emberi fajért van, egy másikat állított, hogy az emberi faj végül saját kezébe veszi sorsának irányítását.”

Egyéni alkalmazásom: annak a véleménynek a helyébe, hogy a családi környezet, és benne minden jó és rossz főképpen a gyermekre vonatkozik, azt állíthatjuk, hogy a gyermek, felnőtté válva végül saját kezébe veszi sorsának irányítását.

Úgy látszik, megjavították a szerkesztőt. Sokáig nem is próbáltam használni.

hallgatással, de a jövőben lenne még mondanivaló. Ha nem jelenik meg, minek írjak   ?

Úgy  látom, már rendben van a szerkesztőgép.

Különleges eseménynek tartom, hogy az amerikai Demokrata párt  "Kókuszán"egy  nyugati típusú szocialista fej-fej mellett végzett Clintonnéval.

A végső kimenetel nem jósolható meg, de a fenti eredmény összetevőit még sokáig érdemes lesz  taglalni.

megírnám, hogy mitől függ a gazdaság.

Eddig nem tűnt el a poszt,  tehát megírom. Bezáruló monopolista kis államban a gazdasági determinizmus által nem várt tényezőtől: a politikai hatalmat gyakorló kis létszámú csoporttól.

Szemelvények dr. Dávid Ferenc cikkéből (Népszabadság 2015. 02. 14.)

„Ismét igazolódik, hogy az uralkodó törvényhozó és végrehajtó hatalom nem favorizálja a racionális megoldásokat. Nem az érvek súlya előtt hajol meg a szabályalkotó, hanem a gazdasági, jogi és pénzügyi fenyegetettség hatására lép hátra. Nem hallgat a józan, szakmai alapokon nyugvó indokokra, buta, pökhendi magyarázatokkal áll elő, majd az erőviszonyoknak megfelelően megvert kutyaként, behúzott farokkal – kicsit vicsorogva – visszavonul a neki kijelölt ólba...

A legjobb persze az lenne, ha azonnal kivezetnék a reklámadót, és elfelejthetnénk ezt az értelmetlen sarcot. Elkeserítő, hogy megint külföldről tanították móresre a keménykedő és felszínes tudású jogalkotókat. A legaggasztóbb viszont az, hogy az egykulcsos szisztémával vélhetően jelentősen kiterjesztik az adózásra kötelezettek számát. Nagyon sok – a lét és nem lét határán egyensúlyozó, alacsony árbevételű, kis és közepes nagyságú – médiavállalkozás bekerülhet az adófizetői körbe. Az adózók száma azonban nemcsak a kulcsváltozás miatt bővül, hanem azért is, mert a módosítás következtében a médiavállalkozásokon túl – a hírek szerint – teljes körben adófizetővé minősítik a saját reklámot készítőket is...

Idáig jutottam a reklámadó körüli gondolataimmal, amikor február 6-án robbant a médiabomba. Mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy teljesen fölösleges időtöltés szakmai szempontokon rágódni, hiszen itt nem költségvetési, nem adófilozófiai kérdésről van szó, hanem elvadult politikai-hatalmi huzavonáról....

Nincs fair play, nincs üzleti etika, nincs kímélet, a meccs a másik halálhörgéséig tart úgy, hogy a győztes sem tud kiegyenesedni többé. ... A földindulásszerű folyamatok beindulásával ugyanis egyértelművé vált, hogy a jogalkotás, a jövedelemszabályozás, az adóztatás ma Magyarországon nem a hatékony gazdaságpolitika érvényesítésének eszköze, hanem a vagyonszerzésé és a nyers bosszúé. ...Ezek után fölösleges szót vesztegetni a sajtó szabadságára, a média függetlenségére, a költségvetés szempontjaira. Kit érdekel mindez, amikor a végletekig elaljasult közéleti arénában jól táplált gladiátorok ontják egymás vérét.”

Az előző új osztály, aka nomenklatúra helyett a kilencvenes években egy újabb (2.) osztály foglalta el a gazdasági pozíciókat. A tízes években előre haladt egy harmadik osztály hódító terjeszkedése. A második osztállyal osztozkodnak a gazdasági hatalmon, hol békésen, hol gyilkos küzdelemben. A felnőttek történeteire utalva, ennek képviselete nagyjából a lokális Gironde, melyet először legyőznek, de amelyből a primitív sansculotte-ok semlegesítése révén, némi Thermidor után egy vicinális Bonaparte uralma keletkezett. A monokrata hatalom alapja, támasza a harmadik osztály. Tanulók figyelmébe: a történészek osztályokban is gondolkodtak, jóval az előtt, hogy az újkori  radikális elméleti társadalomkritika megszületett. E szemponton kívül  számos, a választóközönséget egyaránt determináló tényezőt is figyelembe vesz a modern történeti szemlélet. Nem tekinti az osztályokat hadviselő feleknek, de elismeri az egyenlőtlenséget, alávetettséget ott, ahol az érvényesül.

A legutóbbi kötcsei polgári pikniken "terítékre került a Tusványoson júliusban az illiberális állam víziójáról szóló beszéd is. A fideszes közönség előtt azzal magyarázta ezt, hogy az ő értelmezésében összetapad a liberális jelző a demokráciával és a gazdasággal, de szerinte se neki, se a Fidesznek nincs semmi gondja a demokráciával, se a versenygazdaság jelenlegi működésével. Csak arra akarta felhívni a figyelmet, hogy ezeket a liberális jelző nélkül is lehet működtetni, vagy akár a keresztény/jobboldali jelzők mellett is működik." (Index 09.06.)

Szóval neki van egy értelmezése.

Lehet ilyesmi az autópályán kötelező haladási irányról is. Valaki a maga értelmezése szerint halad.

Csak ne lenne az a sok marha, aki szembe jön vele.