Ez az ember zsidógyűlölő volt, antiszemita, mégpedig elvi alapon,  sportszerűen, lelkesen és szenvedélyesen: ez a ki tudja honnét összeszedett gyűlölet volt élete tartalma, büszkesége. Régen  kereskedő volt, ma már az sem, de megmaradt zsidófalónak. Súlyos beteg volt, hörögve köhögött és néha-néha úgy tett, mintha a  tüdejével tüsszentene egyszer kurtán, magas, félelmetes hangon. De nem  volt  zsidó és ez a negatívum volt az egyetlen pozitív tulajdonsága. A  neve is... keresztény név, nem tisztátalan...

A rögeszme, mely hatalmába kerítette, viszkető gyanakvássá, nyughatatlan  üldöztetéses tébollyá fajult s ez arra ösztökélte,  hogy a netán a közelében megbújó, vagy álcázott tisztátalanságot  leleplezze, megszégyenítse. Ahol állt, amerre járt, mindenütt  áskálódott, gyanúsított, fortyogott. Egyszóval napjait azzal  töltötte, hogy kipellengérezzen mindenkit, aki nem rendelkezik azzal az előnnyel, amelyen kívül ő egyébbel nem rendelkezett.  

*

Különböző tájakon tenyésznek e rögeszme hordozói. A előbb jellemzett mintapéldány paranoid betegsége németországi körülmények között alakult ki. Fenti szimptómáit az irodalmi diagnózis a  20. század első évtizedének végére datálta. Az ezt is regisztráló könyv 1924-ben készült el. Másfél évtizeddel később kitört a II. világháború. Nagyonis reális hatalmi érdekellentétek okozták, nem az emberek egy részének tébolyultan tragikus gyűlölködése. Az utóbbit viszont felhasználták azok, akik az uszításban voltak érdekeltek. Egyébként a könyv is más tulajdonságokkal indokolta látnokinak bizonyult jövendölését a németek baljós szerepéről, arról, hogy „egyszer  majd úgy állnak ott, mint az emberiség ellenségei!"