Ez az ember zsidógyűlölő volt, antiszemita, mégpedig elvi alapon, sportszerűen, lelkesen és szenvedélyesen: ez a ki tudja honnét összeszedett gyűlölet volt élete tartalma, büszkesége. Régen kereskedő volt, ma már az sem, de megmaradt zsidófalónak. Súlyos beteg volt, hörögve köhögött és néha-néha úgy tett, mintha a tüdejével tüsszentene egyszer kurtán, magas, félelmetes hangon. De nem volt zsidó és ez a negatívum volt az egyetlen pozitív tulajdonsága. A neve is... keresztény név, nem tisztátalan...
A rögeszme, mely hatalmába kerítette, viszkető gyanakvássá, nyughatatlan üldöztetéses tébollyá fajult s ez arra ösztökélte, hogy a netán a közelében megbújó, vagy álcázott tisztátalanságot leleplezze, megszégyenítse. Ahol állt, amerre járt, mindenütt áskálódott, gyanúsított, fortyogott. Egyszóval napjait azzal töltötte, hogy kipellengérezzen mindenkit, aki nem rendelkezik azzal az előnnyel, amelyen kívül ő egyébbel nem rendelkezett.
*
Különböző tájakon tenyésznek e rögeszme hordozói. A előbb jellemzett mintapéldány paranoid betegsége németországi körülmények között alakult ki. Fenti szimptómáit az irodalmi diagnózis a 20. század első évtizedének végére datálta. Az ezt is regisztráló könyv 1924-ben készült el. Másfél évtizeddel később kitört a II. világháború. Nagyonis reális hatalmi érdekellentétek okozták, nem az emberek egy részének tébolyultan tragikus gyűlölködése. Az utóbbit viszont felhasználták azok, akik az uszításban voltak érdekeltek. Egyébként a könyv is más tulajdonságokkal indokolta látnokinak bizonyult jövendölését a németek baljós szerepéről, arról, hogy egyszer majd úgy állnak ott, mint az emberiség ellenségei!"