Egy 66 évvel ezelőtti baljós áprilisra emlékezhetünk. Előkészítése egy évvel korábban történt, annak pedig a napokban lesz az egyik évfordulója.

1943. április 16–17-én Hitler és Horthy klessheimi találkozóján Hitler fölvetette a zsidókérdés radikális megoldásának szükségességét Magyarországon. Horthy azt felelte, hogy „mégsem ütheti õket agyon" Néhány nappal későbbi levelében elszállításuk feltételeinek megteremtését ígérte.

Az 1944. március 18-ai újabb klessheimi találkozón, melynek gyászos folyományai közismertek, Hitler még élesebb hangon követelte a leszámolást a magyarországi zsidósággal.

Az 1944. március 19-i német megszállást követõen a zsidók diszkriminációját célzó rendeletek egész sora következett: életüket mindenben szinte a lehetetetlenné tevésig korlátozták. Rendeletekkel megfosztották a zsidókat vagyonuktól, legelemibb jogaiktól és életfeltételeiktõl., Kötelezővé tették a sárga csillag viselését és megtiltották a zsidók utazását különbözõ járműveken. Az utóbbi két rendelet a zsidó lakosság elkülönítését, elszigetelését célozta, és előkészítette a zsidók kijelölt gyűjtőtáborokba szállítását.

Ahhoz, hogy az Eichmann vezette, mindössze 200-300 emberbõl álló kommandó végre tudja hajtani a "zsidótlanítási" akciót, feltétlenül szükség volt a magyar közigazgatási és rendõri, csendõri szervek közremûködésére. Az utóbbiak mindebben, elenyésző kivétellel, támogatólag, aktívan részt vettek.

1944. április 7-én titkos belügyi rendeletet adtak ki, amely szerint területrészenként a zsidóságot nemre és korra való tekintet nélkül a kijelölt gyûjtõtáborokba kell szállítani, illetve városokban gettókba telepíteni. A "zsidók összeszedése" a területileg illetékes rendõrség és csendõrség feladata volt. A rendelet elõírta, hogy "az elszállítandó zsidók csak a legszükségesebb holmit vihetik magukkal, értékeiket nem.

Deportálást előíró rendeletet írásban óvakodtak kiadni. Az elkövetkezõ hetekben táviratilag vagy telefonon összehívott értekezleteken szóbelileg közölték az erre vonatkozó részletes utasításokat a helyi végrehajtó szervekkel. A hivatalos lapban csak április 28-án jelent meg az ún. gettó-rendelet. A magyar bürokratikus apparátus többsége a telefonon, értekezleteken kiadott szóbeli utasításokat az országos érvényû rendeletek megjelenését részben megelõzve hajtotta végre. A helyi vezetõk április 29–május 5. között mindenhol megtették az elsõ lépéseket a zsidók lakhelyének kijelölése érdekében. A kijelölt lakhelyeken az egy fõre esõ terület átlagosan 2-3 m volt.

A kassai csendõrkerület területén április 15-én hajnalban, a szombathelyi, pécsi és szegedi csendõrkerületek déli határsávjában április 26-án reggel 5 órakor, a kolozsvári és marosvásárhelyi csendõrkerületben pedig május 3-án hajnalban kezdték el a zsidók gyûjtõtáborokba szállítását. A németek munkaerõigényének nevezett követelések teljesítéséhez a Minisztertanács hozzájárult. Vasúti egyeztetéseken napi négy "zsidószállítmány" indítását határozták el Kassán keresztül Auschwitz irányába. Május 14-én megkezdõdik a zsidók elszállítása. Egy szerelvény, mely 45 vagonból áll, 3000 fõt szállít. Kocsinként átlagosan 70 fõt helyeznek el, poggyásszal együtt.

Horthy Miklós kormányzó 1944. július 6-án leállította a deportálásokat, a nemzetközi tiltakozás és a katonai helyzet hatására. Ennek ellenére a vidéki gyûjtõtáborok kiürítését a német és magyar hatóságok július 9-éig befejezték, Veesenmayer távirati jelentése szerint 437 402 fõs "összeredménnyel". (A fenti kivonat sgabe összefoglalása nyomán készült.)

Ami saját véleményemet illeti, a zsidópusztítást a nemzetpusztítás részének tekintem. Ebben vidéken fő végrehajtó szerep jutott a szegényebb paraszti közegből verbuvált csendőrségnek, mely éppen a paraszti lázongások (részesaratói követelések) könyörtelen elnyomásában szerzett tűzkeresztséget. Alig iskolázott állományát úgy dresszírozták, hogy parancsra saját anyjába is belevágja a szuronyt.

Az újabb parancsok „tárgya” a fent említett gettósítás volt. A falvakban élő zsidó családokból a felnőtt férfiak ekkor már hiányoztak, munkaszolgálatosok voltak. Több százezer asszony, fiatalkorú, kisgyerek, aggastyán maradt ott. A csendőrség ezeket hurcolta gettókba. Hamarosan bevagonírozták őket, szintén csendőri segédlettel. A mindenórás várandós anyákat is, akik a telezsúfolt vagonokban szültek. Ott is pusztultak sokan, a csecsemővel együtt. A vonatok rendeltelési helyei ismertek. Szó sem volt még nyilas uralomról.