Ebben az írásban szelektív és rövidítő módon az alkotó művészeket és a társadalom kutatóit nevezem humán értelmiségnek. Az előbbiek a történések fő szereplőjének érzésvilágát fejezik ki és alakítják. Ez a szerepló nem „emberi erőforrás”, hanem ember. Az elemző kutatások nélkülözhetetlenek a jó minőségű átfogó stratégiához, a cél, a telosz megfogalmazásához.
A réteg funkciója, státusa és szerepe az európai kultúrában közismert. Egy társadalom akkor emberi, ha autonóm módon tevékenykedő művészei és gondolkodói vannak. Az államhatalom léte sem igényel különösebb indokolást. Belső szuverenitása nem szűkítheti az alkotók autonómiáját.
A humán értelmiség azonban, egészét és legtöbb egyedét tekintve alkalmatlan politikai vezetőnek. Többségük nem is törekszik erre, más dimenzióban él. Kivételek is vannak. A társadalomkritika viszont az egész réteg elemi funkciója.
Osztályhatalomhoz vezető útja, ama nagyszabású elmélet kiváló szerzői szerint is téves elképzelésnek bizonyult.
