Elias Canetti regényalakja, egy pszichiáter a történelem hajtóerejét ismeri fel „az ember ösztönös vágyában, hogy beolvadjon egy magasabb genuszba, a tömegbe.”Elias Canetti regényalakja,
egy pszichiáter a történelem hajtóerejét ismeri fel „az ember ösztönös
vágyában, hogy beolvadjon egy magasabb genuszba, a tömegbe.” A mûvelt
embernek errõl nincs fogalma, mert a kultúra az egyén erõdövezete a
benne élõ tömeggel szemben. De az utóbbi olykor annyira megerõsödik,
hogy önnön érdekével ellentétes cselekvésekre készteti az egyént.
Majdnem ráhibázik, aki azt mondja róla, állat az emberben. „A tömeg, ez
a roppant vad, nedvektõl duzzadó, forró állat ott mocorog
valamennyiünkben.”
Olykor felülkerekedik bennünk, olyan lesz, mint a háborgó tenger,
amelynek minden cseppje ugyanazt akarja. Azután széthullik, s akkor
ismét magányos ördögök vagyunk. Egyszer majd nem hullik szét és „nem
lesz többé Én, Te Õ, csak õ, a Tömeg.”
Mint pszichiáter, egyetlen felfedezésére volt büszke, éppen erre,
a tömeg hatására a kóros lelki elváltozásoknál. „Számtalan ember azért
õrül meg, mert különösen erõs benne a tömeg és nem talál kielégülést.”
A kevésbé mûvelt emberek esetében a tömegesedési hajlammal szembeni
kulturális gát gyenge, vagy nemlétezõ, tehát frusztrációt sem okozhat.
Tartós állapotuk errõl az oldalról mentálisan normálisnak tekinthetõ,
olykor mégis úgy viselkednek, mint az állatok. Azokban a
percekben-órákban, amikor úrrá lesz rajtuk a tömegtéboly.
Tömegtéboly
2008.02.14. 08:14 kefir8
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://ujkorblog.blog.hu/api/trackback/id/tr276534937
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.