Egy francia családregény módszerekben nem válogató politikusokat is jellemez.Egy francia családregény módszerekben
nem válogató politikusokat is jellemez. Megszólaltatja a gátlástalan
agitátort, aki önérzetesen kijelenti, hogy bármilyen
eszközt hajlandó alkalmazni.
„Ha igazságtalanság kell, ha
kegyetlenség kell, no hát én igaztalan vagyok, kegyetlen vagyok! Jó
nekem akármilyen fegyver, ha erõt ad, hogy kivívjam a gyõzelmet. Ebben
a háborúban azt mondom, mindent szabad!”
A jó érzésû emberek az uszítás
hatására sem rugják fel a társadalmi együttmûködés elemi rendjét. De
tömegével gyûlnek a zászlók alá morális aggályok nélküli harcosok.
„Hány század kell még, amíg az
erkölcsi fejlõdés - ha ugyan van erkölcsi fejlõdés! - végre
megtisztítja az emberiséget ösztönszerû türelmetlenségétõl, a nyers erõ
vele született tiszteletétõl, attól a vad gyönyörûségtõl, amit az
ember-állat abban talál, hogy erõszakkal diadalmaskodik, erõszakkal
kényszeríti rá a maga érzéseit... a gyöngébbekre, akik nem úgy éreznek
és nem úgy élnek, mint õ?”
(Roger Martin du Gard)
Közélet az irodalom tükrében
2008.03.16. 21:59 kefir8
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ujkorblog.blog.hu/api/trackback/id/tr896534949
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
