A sorsolásos, véletlen választások kiemelt szerepével egyetértve Tamás Tibor mindenkinek ajánlotta Johan Huizinga korszakos művét a Homo ludenst, mely a modernitás előtti civilizációk minden lényeges tevékenységében felfedezi az emberi játék jelenlétét. (NOL 12.23.)
Az ajánlásban megszólított „mindenki”-ből kiemelem a politikusok halmazát. Ha többet olvasták és mélyebben értették volna Huizinga, Elias, Simon és más tudósok műveit, talán a magyar közélet sem ott tartana, ahol ma tart. Egyik tekintélyes korifeus előtt sem kell hasra vágódni. Csak éppen átvenni alkotásaiknak azokat az elemeit, melyek értékes építő kövei lehetnek a modern társadalomfelfogásnak.
