1944 március 19-én a magyar függetlenség utolsó maradványa is elveszett. A német megszállás eseménytörténetét sokszor megírták, nem szükséges ide másolni. A háború addigi menete, a magyar vezető körök tárgyalási kísérletei is jól ismertek.
Erre a gyászos napra egyetlen szempontból tekintek vissza. Arra gondolok, hogy magyar emberek nagy tömegei a háborúban vesztes náci rezsim eszközévé, parancsainak gépies végrehajtójává lettek. Tősgyökeres magyarok százezrei váltak áldozattá, tízezrei pedig tudatlan bűnelkövetőkké, vagy cinkosokká egy idegen hatalom törekvéseihez csatlakozva. Volt legalább ötezer ember, aki tevőlegesen is szembefordult az országrontással, de ezen a gyásznapon nem róluk írok.
A hivatali vezető és katonatiszti réteg zöme, a magyarságával hivalkodó turulos, turáni, és hasonló kispolgárság undorító szervilizmussal hajtotta végre a harmadik birodalom parancsait. A korábbi németellenes fajvédők zöme is egy pillanat alatt a megszállók szolgálatába szegődött. Nacionális öntudatuk, melldöngető fecsegésük nem akadályozta őket a nemzet tönkretételéhez vezető tetteikben. A zsidópusztítást a nemzetpusztítás részének tekintem. Ebben kiemelkedő szerepet játszott a szegényebb paraszti közegből verbuvált csendőrség, mely éppen a paraszti lázongások könyörtelen elnyomásában szerzett tűzkeresztséget. Alig iskolázott állományát úgy dresszírozták, hogy parancsra saját anyjába is belevágja a szuronyt.
Az újabb parancsok „tárgya” a gettósítás volt. A falvakban élő zsidó családokból a felnőtt férfiak ekkor már hiányoztak, munkaszolgálatosok voltak. Néhány százezer asszony, fiatalkorú, kisgyerek, aggastyán maradt ott. A csendőrség ezeket hurcolta gettókba. Hamarosan bevagonírozták őket, szintén csendőri segédlettel. A mindenórás várandós anyákat is, akik a telezsúfolt vagonokban szültek. Ott is pusztultak sokan, a csecsemővel együtt. A vonatok rendeltelési helyei ismertek. - Szó sem volt még nyilas uralomról.
A nemzetpusztítás a „tiszta” származású magyarok körében is gőzerővel folyt. A korábbi voronyezsi katasztrófában megsemmisültek helyébe újabb hadosztályok léptek. A honvéd ágyútöltelék lett a német hadvezetés szolgálatában. Vele tömték be a szovjet offenzívával szembeni védelemben tátongó lyukakat. Majd pedig Budapest pusztulása árán védték Bécset és Berlint.
Manapság a március 19-i gyásznapról alig esik szó.