...Jehovát, a leleményes lelkek konok üldözőjét, nem ismerte az a világ, amelyet állítása szerint ő teremtett, kivéve néhány silány szíriai törzset, amely éppoly bárdolatlan volt jó sokáig, mint ő, és egyik rabságból a másikba került. Kihasználva Róma békéjét, amely mindenütt megteremtette az utazás és kereskedés szabadságát, és előmozdította a gondolatok és áruk cseréjét, ez az öreg isten szemtelen módon hozzálátott a világegyetem meghódításának előkészítéséhez. Nem ő volt az egyetlen, aki ily tervet forgatott azidétt elméjében, hanem isteneknek, demiurgoszoknak, démonoknak egész raja: Mithra, Thamusz, a jó Izisz, Eubulosz törte fejét azon, miképpen lehetne hatalmukba keríteni a békében összeforrt világot. Mindeme szellemek között Javeh látszott a legkevésbé rátermettnek arra, hogy kivívja a győzelmet. Tudatlansága, kegyetlensége, cicomája és ázsiai barbár fényűzése, törvénytelenségre hajló szelleme, ravaszkodása, amely arra késztette, hogy láthatatlan maradjon, mindez gyűlöletes volt ama hellének és latinok szemében, akik Dionüzosznak és a Múzsáknak voltak neveltjei. Ő maga is tisztában volt azzal, hogy nem nyerheti meg a szabad emberek és pallérozott elmék szívét, és ezért cselhez folyamodott. Hogy elszédítse a lelkeket, mesét koholt, amely, noha korántsem volt oly leleményes, mint ama mítoszok, amelyekkel mi ékesítettük volt fel antik tanítványaink szellemét, de amely mégis magával ragadhatta a fogyatékos értelműeket, akik mindenütt nagy tömegekben élnek. Javeh azt állította, hogy az összes emberek bűnt követtek volt el ellene, az eredendő bűnt, s ennek súlya nyomasztja őket mostani és jövendő életükben is (mert, amint tudjátok, a halandók ostobaságukban azt állítják, hogy létüknek a pokolban lészen folytatása), és az álnok Javeh elhitette velük, hogy enfiát küldötte ide a földre, hogy az vérével váltsa meg az emberek bűneit. Nem hihető ugyan, hogy a büntetés megszünteti a hibát, s még kevésbé hihető, hogy az ártatlan bűnhődhetik a vétkes helyett. Az ártatlan szenvedéseit nem lehet jóvátételként elfogadni, és legfeljebb új bajjal szaporítják a régi bajt. De persze azért akadtak szerencsétlenek, akik imádattal hódoltak Javehnak és engesztelő fiának, és akik Javeh misztériumát jó hírnek, evangéliumnak híresztelték el. Persze, minket nem lepett meg ez a téboly. Hiszen nemegyszer láttuk, hogy az emberek fajtája, különösen amikor szegény és mezítelen, földre borul a félelem minden káprázata előtt, és hogy elvetve a jóindulatú démonok tanácsait, szívesebben engedelmeskedik kegyetlen demiurgoszok parancsainak. Javeh ravaszságával kelepcébe csalta a lelkeket. De azért hírnevét nem növelte meg ez a fogás annyira, mint ahogy remélte. Az emberek nem őt, hanem fiát halmozták el magasztalásaikkal, és róla nevezték el az új vallást. Javehhal ezután is alig törődött valaki a földön.