Azorbajdzsánban erőteljes újraelosztási lépéseket tesznek egy bizonyos réteg és kör érdekében. Az előnyösen érintettek rokonszenveznek a rezsimmel és igyekeznek kihasználni a jelen négy évet jólét és vagyonok teremtésére és gyarapítására.
A kedvezményezett réteg krémje hivatásbeli képességeihez mérten kimagaslóan előnyös egzisztenciájú politikai tisztségviselőkből áll. Ezek egyik befolyásos része a parlamentben ül, ámbár az országos érdekek képviseletéhez nem nőtt fel. Képzettebb csoportjuk is elsősorban a saját karrierjére figyel, amikor a gombokat nyomogatja. A többi pedig szimpla pártkatona, parancsot teljesít. Bármit megszavazna.
A politikai tisztségviselők másik része alacsonyabb szintű testületek funkcionáriusaiból áll. Az utóbbiak némely önkormányzatnál a helyi lakosság érdekeit is igyekeznek képviselni, másutt főképpen az ideológiai, politikai kurzushoz igazodnak. De az emberektől elkülönült funkcionárius nomenklatúra mindenütt elsősorban a maga önálló érdekeit juttatja érvényre. Ám ez csak nagyon kirívó esetekben kerül napvilágra.
A legutóbbi, a sok száz milliárdos adósságokhoz képest pitiáner utazási ügy így válhatott egy állam kóros működésének jellegzetes tünetévé.
