Az országnévből arra lehetne következtetni, hogy itt egy közel-keleti kultusz uralkodik. Talán finomíthatják ítéletünket egy másik országból vett jellegzetes példák:
Nyomozást rendelt el nemzeti jelkép megsértésének vétsége miatt a VII. kerületi ügyészség Dopeman "himnusza" miatt. Bullshit.
"Marhaság az IMF elleni szabadságharc" (Raghuram chicagói professzor). Angolul ez bullshit.
„a hülyeségnek is van határa .” (Mesterházy). Angolul ez is bullshit, határral.
Brüsszelben „a magyar kormány az elutasítást képviselte, és csak reménykedem abban, hogy valójában ebből a végletes álláspontból próbál meg visszatáncolni" (Gombár Csaba). A táncikálás ötlete a szakadék szélén – na micsoda? Első betű: b, folytatás: ullshit.
Node térjünk vissza az előző országra, figyelmünk tulajdonképpeni tárgyára, Azorbajdzsánra.
Végeredményben arra jutunk, hogy az itteni vallás lényegesen különbözik a közismert muszlim kisebbségi síita hittől. Ez a megnevezésében is kifejezésre jut: a hosszú „í” betüt a „h” betű helyettesíti. (De ez nem is magyart jelképez, mivel az angol eredeti Shiite szóban szintén benne van. Abból ugyancsak eltávolítandó az egyik i betű.) Továbbá, a szarvasmarhák minden szinten kiemelkedő szerepét és tiszteletét a bika névszó képviseli. Angolul: bull. Második szórészként ehhez járul a muszlim gyökerű, de az iménti módosításokkal átalakított kultusznév.
Bullshitizmus.
Az így elnevezett hitbuzgalmi irány miatt már a John Bull névtársítás is ösztön-motivált csatlakozási gesztust okoz. Hebehurgy napszakban John Bull első rezdülésére odaállnak melléje. Feltisztultabb tudatállapotban jön a visszakozás, amit a fentebbi magyar példában Gombár helyeselt. A beszédértést még gyakorolni kell, egészen addig, amíg végül egy miniszter többször jelentett lemondását is meghallja a főnöke.
Azorbajdzsán kényesen ügyel a megszentelt alkotmányos korpuszra. Ki állhat közelebb ehhez, mint az alaptörvény írójának felesége? Őt jelölik a jogszolgáltató hálózat ügyintéző hivatalának élére.
A szakralizált régi dicsőség Azorbajdzsánban átszellemíti az egész életet. A hősi múlt a mindennapok uralkodó része marad. A jogaiba visszahelyezett Bullshitizmus keretében „Hősök, királyok, szentek” címmel nyíló kiállításon mutatják be a történelem igazi menetét és fő szereplőit.
Történeti vallásbarát államot is gyarló emberek irányítanak. Egyoldalú lenne a kép, ha nem szólnánk a hibákról. Ezekért csakis a miniszterek, az intézményirányítók, a frakcióvezető, a polgármesterek, a szakértők a felelősek. A rossz tanácsadók képesek tönkre tenni az országvezető által elért eredményeket. Szegénynek nincs ideje mindennek utána nézni. Talán nem is közlik vele a nyomorgók felháborodását kiváltó stadionépítkezések, luxusutazások, bennfenteseknek juttatott százmilliós megrendelések, szakszerűtlen döntések tényeit. Ezekért a történelmi egyházak sem felelősek, hiszen az általuk terjesztett vallás szerepe csak névleges, a bullshitizmus viszont az egész gyakorlatot áthatja.
