Nyersfordítás
Az elnök szerint országa nem azoknak az útján járt, akik „jobban szeretnek pihenni, mint dolgozni, vagy akik csak a gazdagságot és a hírnevet akarják élvezni. Ellenkezőleg, a kockázatvállalók, a cselekvők, a megcsinálók útján – van aki közülük híres lett, de többnyire szerény munkát végző férfiak és nők hoztak fel minket a prosperitás és a szabadság felé vezető hosszú, rögös úton.
Miértünk csomagolták össze csekély világi ingóságukat s szelték át az óceánt új életet keresve.
Miértünk dolgoztak kiszipolyozó üzemekben, telepítették be a Nyugatot, szenvedték el a korbácsütéseket és szántották fel a kemény földet.
(For us, they toiled in sweatshops and settled the West; endured the lash of the whip and plowed the hard earth.)
Miértünk harcoltak és haltak meg Concordnál és Gettysburgnél, Normandiában és Khe Sanhban.
(Az utolsó mondatban az amerikai forradalom, a második világháború és a vietnami háború helyszíneit említi.)
Ebben a részletben az ünnepélyes hangvételen túl két tartalmilag új mozzanat érdemel figyelmet.
Egyfelől, határozottan kiemeli a dolgozó többség érdemét, amivel nemcsak tiszteletét fejezi ki, hanem azt is megerősíti, hogy komolyan veszi az általa beígért szociálpolitika megvalósítását.
Másfelől, a korbácsütéseket elszenvedőket, vagyis a rabszolgákat az érdemekért tisztelt elődök közé emelve, az egész mai lakosságot az ő munkájuk által teremtett javak örökösének is tekinti. Elnöki beszédben ilyesmi még nem hangzott el.
