Csak most olvastam a MG-val kapcsolatos hsz-kat.Nem fogalmaztam elég érthetően. Előfordul.

OK, teljesen rendben van és köszönöm, hogy vetted a fáradságot a tisztázásra.

Nem "ezek" megvédésére gondoltam, a demokratikus alapelvekre. Draskocics sajátos jogértelmezésére.

Kefir, teljesen igazad van. Én is erre gondoltam. Örülök, hogy kifejtetted egy külön bloggban a nézetedet erről.

"Ami az önéletírás tartalmát illeti, az ugyanúgy bökheti az oldalát a mai jobboldali ultráknak, mint az egykori KGB - szellem hordozóinak. Nagy Imre irányzatának hagyományát szeretnék kitudni a történelemből." Erre az idézetedre gondoltam, amivel teljesen egyetértek.

Judith, ez nem Nagy Imre irányzata volt. Ez Szegeden indult a MEFESZ-től. Nagy Imrét az események sodorták. Becsületes ember lévén állt oda, ahova. Ez csak az én véleményem.

.

Emilke, ezen nem fogunk összeveszni.:)) Csak egy kérdés: mikor alakult meg a MEFESZ?

Kérdezd meg Gömöri Gyurit, ő pontosan tudja. Bizonyosan nem veszünk össze.::)))

Az tudja pontosan, aki elolvasta N.I. művét, melyet Kopácsi idézett. 1956 januárjában módszeresen kifejtette a maga irányzatát. Meg kell ismerni, mielőtt ismételgetni kezdjük azt a leegyszerűsítő megítélést, amit októberi magatartásáról sokan terjesztenek.

van valami groteszk abban, hogy a történelem változott, az idő múlott, de az alkalmazott sablonok nem követték a változásokat. ennyire fantáziátlanok lennének a jelszavak kiötlői? ennyire ugyanaz lenne érvényes - ami, persze, így anakronizmus - egy teljesen más ideológiai és gazdasági környezetre?

Kis ország vagyunk, kevés sablonunk van. A zsargontól eltekintve, komolyabban az irányzatról: arról a vonalvezetésről van szó, melyet a Rákosi-Gerő csoporttal szemben min.elnökként és '55 tavaszi leváltása után is képviselt. Felismeréseinek egy része '56 után valósult meg. Nem volt rendszerváltó. A rendszert úgy kívánta racionalizálni, hogy a nemzetnek emberibb élete, több szabadsága, nagyobb függetlensége legyen. Ezt az irányzatot mint nemzeti kommunizmust szidalmazták keleten és óvatosan rokonszenveztek vele nyugaton. A későbbi reformerek építettek erre a hagyatékra, de messze továbbléptek az ő elgondolásain. A rendszerváltás pedig szakítást jelentett mindenféle kommunizmussal, tehát a nemzeti és a reformkommunizmussal is.

sivár és üres frázist Valóban sivár? valóban üres?

Az! J.P. Sartre meggyőzően bebizonyította. Aki főleg politikai beszédeket és agitációs cikkeket olvas, az ezt észre sem veszi.

Sartre nem élt itt, az elmúlt 20 évben. A nemzetközi tőke kedvezőbb helyzetben van, mint a hazai. A hazai 0-ról induló, hazai tőkésedő termelő szféra a rendszerváltással tönkre lett téve, és helyére a privatizációs tőkések kerültek, akik jókor voltak jó helyen. De mint tudjuk, nem csak ez kellett hozzá, hanem egy politikai és korupciós érdekviszonnyal átszőtt hálózat. Pontosan olyan, min t a maffia. Ezekről mit bizonyított az Ön által említett balfácán? Virág elvtárs s.k.

A "macska" idezetet Mao sohasem mondogatta az ugyanis egy hires Deng Xiaoping idezet, amivel pajkosan Maora is celzott (Mao=macska)

15: a meggyőző konkrétumok nélküli mindenkori blabla ürességét bizonyította Sartre. Ha őt nevezi balfácánnak, akkor Ön nem folytat képzett emberekhez illő eszmecserét. Saját állításait akkor is a Sartre által igényelt konkrétumokkal kellett volna igazolnia. például, a jókor, jó helyen levő privatizációs tőkések között említhette volna Széles Gábort, aki az ország leggazdagabb emberei közé került. Szintén például, a 80%-ban külföldi tőkével működő OTP elnökével egy sorban. Azt írja, hogy: "A hazai 0-ról induló, hazai tőkésedő termelő szféra a rendszerváltással tönkre lett téve..." Meg kellene magyaráznia, hogy hogyan lehet tönkre tenni azt, ami nulláról indul. Mondjon konkrétumokat (legalább egyet) arról, hogy az Antall kormány idején hogyan alakult az ebben ludas "politikai és korupciós (sic) érdekviszonnyal átszőtt hálózat", hogy maradhatott fenn Horn idején, majd hogyan teljesedett ki az Orbán-Torgyán kormányzat időszakában. Időben folytathatja is, de a történetet az elején szokás kezdeni.

16: Elfogadom hozzáértő észrevételét. Szakemberek információit komolyan szoktam venni.

Kefir elvbtárs, 0-ról az első Kft-k, később kisszövetkezetek 8-9 évvel a rendszerváltást megelőzően indultak, 1981-82 körül. Akik egy kicsit erősek voltak már 1989-91 körül, azt mind tönkretették, nem is válogatós módszerekkel. Elvtársi üdvözlettel: Virág elvtárs s.k.

Nézze kefir elvtárs, az "ember"t nem tejfeldolgozó baktériumok építik, mint magát, hanem döntésekkel építi fel saját magát....akár rossz döntésekkel is..... Virág elvtárs s.k. Egyebekben mégis csak balfácán volt, mindenféle terroristákkal tartott kapcsolatot.

Elvtársazása nem annyira szellemes, mint inkább céltévesztő. Ha már nem akar konkrétumokról beszélni, én hozok fel példát a tönkretételre. Leegyszerűsítve: A MGTSZ-eknek kb. egyharmada prosperált, egyharmada valahogy működött. Normális módon át lehetett volna őket alakítani a piaci rendszernek megfelelően. Torgyán en bloc hajszát indított ellenük, és a tömeges kilépésért, miáltal tönkretette a mezőgazdaságot.

Mr. Flower, maga ne bal fácánozzon, és legyen szives egyuttal bizonyitsa azt is, hogy ki tartott fent kapcsolatot terroritákkal? Mert én úgy tudom, hogy Kádár elvtárs is szeretettel fogadott nemzetközi terroristákat szép hazánkban. Talán Ön volt az összekötő tisztje e fent emlitett spanyolos nevünek?

20: Ami pedig Sartre "terroristáit" illeti, a konkrét tények felidézése itt is a legjobb ellenszer az általános blablába csomagolt nagyképű dehonesztáló minősítések ellen. Sartre a II. világháborúban, számos más francia értelmiségivel együtt ellenállási mozgalomban vett részt, és akciókat hajtott végre a német megszálló csapatok ellen. Őket ezért hősként tisztelték, a náci Németország elkésett szurkolói nevezhetik balfácánnak. Életrajzának nem ez a mozzanata, hanem életműve teszi mindmáig meghatározóvá Sartre hatását. A 20. század egyik legnagyobb filozófusa és nagy drámaírója volt. Megállapítását a "Módszer, történelem, egyén" c., magyarul is megjelent művéből vettem.

22: Én a mindkét oldal, szélsőség által alkalmazott azonos gondolati és nyelvi klisékről írtam. De ugyanez a felhasznált terroristákra is áll. A két világhatalom felváltva fegyverzett fel mozlim harcosokat a másik ellen, akikkel aztán nem ritkán saját magának gyűlt meg a baja.

Ez igy van, Kefir, és persze én is úgy tudom, hogy a 70-es években volt egy szép kiképzőtábor palesztin terroristák részére a Balatonnál, nomeg Carlosnak is adtak arrafelé diszkiséretet. Sartre-t meg azért nem szeretik egyesek, mert felemelte szavát az 56-os Magyar Forradalom mellett, nomeg nagy Imre és társai kivégzése ellen is.

Ernesto Guevara elvtárs, még ha kultuszfugurája is szocialista világnak, mégis csak terrorista volt. A szó legnemesebb értelmében. Vagy legnemtelenebb? Persze, Torgyán is egy balfácán, szó se róla. Kádár elvtárs is megéri a pénzét, Carlos elvtárssal együtt. Camarad Flower o.a.

Sartre-t meg azért nem szeretik egyesek, mert felemelte szavát az 56-os Magyar Forradalom mellett, nomeg nagy Imre és társai kivégzése ellen is, meg '68, Van 3 piros pontja a sok fekete mellé.

Széles Gábor tönkretette az Ikarust, hogy az ölébe hulljon, de az OTP vezérigazgatóját baleknak tették oda, azok akik az OTP széthullásában már le is osztották a lapokat. Nem jött össze. - vagy nem úgy, ahogyan számítottak az elvtársak. Jön még kutyára úthenger, ahogy a népi bölcselet tartja...

de hogy kit kivel kell cáfolni: Ime Gazdag László, 2006: Miközben a vizitdíjon, ágydíjon a kormány 30–35 milliárd forintot szeretne nyerni, a tandíjon, a tanítók, tanárok elbocsátása révén egy-két milliárdokat, addig egyetlen százalékpontnyi kamatlábcsökkentéssel 140 milliárd forintot nyer a költségvetés, amely 14.000 milliárd forint adósság után fizeti a kamatot. Ha csökken az infláció (racionális monetáris politika esetén csökken), akkor csökken a kamatláb, elolvad az államadósság kamatterhe. Valójában ebből is látható, hogy nem a jövedelempolitika (nem a Medgyessy-kormány „megalapozatlan” béremelése) idézte elő a mostani válságot, hanem a rossz monetáris politika, amely újragerjeszti az inflációt, és fölhajtja a kamatlábakat. Medgyessy sokkal nagyobb hibát vétett, amikor 2003. június 10-én leértékelte a forintot. A Jegybank drasztikus kamatemelésre (6 százalékpont) kényszerült, és tessék beszorozni 140 milliárd forintot hattal! Az eredmény 840 milliárd forint. Ennyivel romlott azonnal az államháztartás egyenlege. Miközben kénytelen vagyok védelmembe venni a Medgyessy-kormány közalkalmazotti béremelését, aközben rá kell mutatnom arra, hogy e kormány felelőtlen forintleértékelése sodorta fizetési válságba az országot. Miért fontos ez? Azért, mert mindenki a béremelésekre mutogat, mint legfontosabb okra. Holott egész másutt keresendő a válság oka. Nem a jövedelempolitika, hanem a monetáris politika a válság oka. Nem kívánok foglalkozni Gyurcsány Ferenc május 26-ai beszédének egyéb vonatkozásaival (stílus), egyetlenegy dologra koncentrálok: teljesen hibás a diagnózis, amit adott, és ebből következően a terápia is eleve hatástalan, sőt, inkább csak árt. Kóka János gazdasági miniszter két ízben is tartott előadást a gazdaságpolitikáról azon az egyetemen, ahol oktatok. Mindkét alkalommal elmondta, hogy „dübörög a gazdaság”, hogy minden rendben, a reálgazdaságot már „helyre tettük”, csak a monetáris oldalt kell még kicsit kiigazítani. Föltettem neki pár kérdést, és mondtam is néhány kőkemény tényt, de nem értette meg, nem is érthette, hiszen alapvető makroökonómiai ismeretekkel nincs tisztában, nem is lehet, már csak végzettségénél fogva sem. 12 százalékpont mellett az összes kamatfizetési kötelezettség: 12 × 140 Md Ft = 1680 Md Ft/év. (A fönti 840 Md Ft csak a kamatnövekmény eredménye volt.) Íme, itt a bizonyíték, hogy az igazi tartalékok nem a jövedelempolitikában vannak (nem is lehetnek, hiszen alacsonyak a jövedelmek), hanem a monetáris politikában. Mellesleg az egy főre jutó GDP terén hazánk az Európai Unió (25-ök) átlagának 60%-át éri el, míg a bérszínvonal terén csupán a 42%-át, és a nyugdíjszínvonal még ez alatt van. Ebből következően nem igaz az, hogy a teljesítményünk fölötti szinten fogyasztanánk. A „tücsöknemzet” legendáját jó lenne elfelejteni végre! A megoldás lépései: 1. Az infláció és így a kamatlábak letörése (egy-másfél év). 2. A gazdasági makroszerkezet tudatos átalakítása (10-15 év). Ilyen egyszerű? Igen, ilyen egyszerű! Gyurcsány Ferenc tehát téved, amikor azt állítja, hogy hazudtak, mert eltitkolták az ország súlyos gazdasági helyzetét, és hagyták, hogy a „nép” jobban éljen, mint tehetné. A bajok oka ugyanis egészen másutt keresendő, a megoldással együtt. Lehetséges kibontakozás az életszínvonal romlása nélkül! Sőt, csak így lehetséges valódi kilábalás, kibontakozás. A fiskális restrikció értelmetlen, sőt káros, mert a legfontosabb tényező, a humán tényező leértékelését eredményezi..

Az újabb válság valós okai Gazdag grafikonokkal, adatokkal bizonyítja, hogy például a Bokros-csomag előtti évben (1994) már megkezdődött a spontán fellendülés, a magyar gazdaság kilábalóban volt a rendszerváltás utáni krízisből, hiszen 1994-ben 2,9%-kal nőtt a GDP, 16,6%-kal az export. Ezt a fellendülést töri meg a Bokros-csomag, eltolva a kilábalást három évvel. Ugyancsak bizonyítja, hogy sem a Fidesz-kormány 2000–2001-es minimálbér-emelése, sem a Medgyessy-kormány 2002-es 50%-os közalkalmazotti béremelése nem idézett elő romlást a gazdasági mutatókban, az infláció ment lefelé (nem igaz a bérinflációról szóló mese!), a GDP pedig több mint 4%-kal nőtt. Nem e béremelések, nem a száznapos program indították el újra a lejtmenet felé a magyar gazdaságot, hanem a Gyurcsány-Kóka-kormány felelőtlen, dilettáns gazdaságpolitikája, melynek lényege a pénzügyileg teljességgel megalapozatlan állami gazdasági szerepvállalás, mint például az autópálya- és metróépítési program, valamint a gazdaságnak nyújtott (és persze korrupcióval kísért!) állami támogatások elképesztő ütemű megsokszorozódása.

De hogy az ön által felemlegetett Torgyán dr is megkapja a magáét: Agrárátalakulás Gazdag egy jelentős agrárblokkot illesztett könyvébe, rámutatva az agrárium és a vidék ellen elkövetett, ideológiai indíttatású bűnökre. Az ideológia vezérelte politika megint rátelepedett az agrárkérdésre, száműzve onnan (újra, ki tudja hányadszor) a gazdasági-társadalmi racionalitást. Egyedül az agrártermelő kisembert nem kérdezték meg, hogy mit akar. Szemben haladtunk a világtendenciákkal, nálunk a tulajdonszerkezet szétaprózása, a vertikális integrációs láncolat szétverése ment végbe ugyanis. Gazdag nyíltan kimondja, hogy nem kellett volna feldarabolni a jól működő, modernizációra alkalmas nagyüzemi rendszert, amelynek eredményeit korábban Nyugaton is csodálták, hanem át kellett volna alakítani a szövetkezeti tagság valós tulajdonává. Ugyanis nem lehet szembeállítani az ökonómiai és az ökológiai hatékonyságot, ahogy ezt nálunk teszik. Csak egy megfelelő méretű, tőkeerős, technikailag jól ellátott, megfelelő szakértelemmel vezetett üzem képes a megfelelő mennyiség és minőség egyidejű elérésére, jövedelmező, ugyanakkor környezetbarát módon is egyben, végeredményben egészséges élelmiszert szolgáltatva. Ezt nevezzük ma integrált mezőgazdaságnak. Történelmi hiba, sőt, bűn volt a hazai élelmiszer-feldolgozó- és kereskedelmi kapacitásokat külföldi kézre adni, kiszolgáltatva ezzel a hazai termelőket a gyakran csupán olcsón piacot szerző konkurenciának. Ráadásul mindezt szinte belepte a korrupció! „Afrikai törzsfőnökök kótyavetyélték el nemzeti kincseiket üveggyöngyökért” – fogalmaz a Gazdag László.

Még mindíg úgy gondolja, hogy sivár és üres frázist puffogtat Gazdag? Egyébként örülök, hogy fölhívta rá a figyelmemet. Virág elvtárs s.k.

Medgyessy Péter az államháztartás hiányát átvette 2002-ben 9,2 %-kal (2001 vége), és átadta 2004 szeptemberében 5,4 %-kal. Kétségtelen tény, hogy az államadósság GDP-ben való részaránya viszont növekedett 2001-2004 között, mégpedig 53,1 %-ról ment föl 59,3 %-ra, és ennek oka a külkereskedelmi mérleg drámai romlása volt 2003-ban, de 2004-ben már javult ez a mérleg. Tehát 2002-2004 között az egyensúly sem romlott vészesen a jelentős mértékű béremelések ellenére sem, a helyzet még kezelhető volt. Valójában az egyensúlyi pályáról való letérés a Gyurcsány-kormány alatt, 2005-tel kezdődően ment végbe, drámai gyorsasággal, és ennek már semmi köze a korábbi béremelésekhez. Irreális állami szerepvállalás a gazdaságban, megalapozatlan autópálya-és metróépítési program, indokolhatatlan árszínvonalon (korrupció!), a gazdaságnak nyújtott állami támogatás példátlan növekedése (2006-ban 1600 milliárd forint, vagyis hatmilliárd euro) az okai az egyensúly borulásának. Tehát nem igaz Gyurcsány Ferenc állítása, miszerint az adósságnövekmény a „mi zsebünkben cincog”, bér-és nyugdíjkifizetések formájában. Ez a multik és a hazai (nagy)vállalkozók bankszámláit hizlalta. A Passinetti-paradoxon8 Luigi Ludovico Passinetti (1930-) olasz közgazda mutatott rá arra, hogy a felhalmozási-beruházási ráta erőszakos megemelése a fogyasztás rovására nem juttatja a társadalmat többlet fejlesztési forráshoz. Ugyanis amit nyer ilyenkor a vállalkozói szféra a beruházási források terén, azt el is veszti a piaci oldalon történő profitvesztés formájában. Amennyivel csökkentjük a fogyasztást (reálbéreket, reálnyugdíjat), összességében annyival kevesebb árut tudunk értékesíteni a piacon, így ennyivel csökken a bruttó profit. Márpedig az amortizáción (értékcsökkenési leíráson) kívül a profit a tőke másik fejlesztési forrása. Mármost mi a jobb a társadalom (a társadalmi béke és jólét) szempontjából: ha leszorítjuk a reáljövedelmeket (az életszínvonalat) és ezáltal jutunk több beruházási forráshoz (a pénz közvetlenül a vállalkozókhoz jut), vagy ha hagyjuk kiáramolni és forogni a forgalom és a fogyasztás szférájában, így juttatva többletprofithoz, és ezáltal többlet fejlesztési forráshoz (!) a termelői-vállalkozó szférát? Aligha kétséges a válasz. Nagyjából választ kapunk arra a történelmi kérdésre is, hogy miért a szocialista rendszerek buktak el, holott ők erőltették a beruházásokat a fogyasztás rovására, hogy meggyorsítsák a fejlődést. A harmonikus egyensúlyi növekedés feltételei

26,27,28: Szentenciák, a hozzászóló által kialakított minősítésekkel. Saját véleményének rövid kifejtéséhez neki is joga van. Előző durvaságát Sartre-ról nem ismétli meg, jó és rossz pontokról ír. Mindez azonban csak a személy alsóbbrendű tevékenysége, a politika területén értelmezhető. Magasabb szinten, a maradandó szellemi alkotások területén, Sartre életműve tartósan része marad az egyetemes emberi kultúrának és most már csak műveinek tartalmával érdemes foglalkozni. Személyi szidalmazására többet nem kívánok reagálni.

29: túlságosan hosszú idézet és még néhány hasonló következik. Azért a bejegyzésnél hosszabb idézgetés nincs teljesen rendben. Ami a tartalmát illeti: Gazdag több csúsztatásra építette a mondanivalóját. Az egyik közülük az, hogy a valuta leértékelése a kormánytól függött, ahhoz a jegybanknak és a piacoknak nem volt közük.

30: Elnagyolt és tendenciózus megállapítások. Az átfogó adatokból a Gazdag -féle értékeléstől eltérő kép bontakozik ki. Gazdag szerint nem az Orbán és a Medgyessy kormány gazdaságpolitikája a bajok fő oka, hanem a Gyurcsány- (Kóka) kormányoké. Mint néhány bloggal korábban kifejtettem, a fő romlás igenis 2001-2006 között történt. A Gazdag-féle helyzetképnek persze nem a fordítottja az igaz. Vagyis, Gyurcsányék is viselnek felelősséget. Gazdag alaptévedése, hogy a monetáris politika egyedülállóan kiemelkedő szerepet játszik a gazdasági állapotok alakításában.

31: A Torgyán által bevezetett antiagrár kurzus kritikájával egyetértek. Arra is emlékszem, hogy mindez a polgári kormány égisze alatt bonyolódott le.

33: Egyik kollégánk egy éven keresztül hozta az autentikus KSH és MNB adatokat, melyek a komment analitikus (magyar állapotokra vonatkozó) mondanivalójával szögesen ellentétesek. Elméleti tartalmával egyetértek: a fogyasztás terhére forszírozott felhalmozással nem lehet tartós, megalapozott és fenntartható növekedést elérni. Mivel azonban már nagyon messze járunk a bejegyzés eredeti témájától, javasolom, hogy ezt a közgazdasági kirándulást fejezzük be. A napirenden levő kérdésben továbbra is szívesen állok rendelkezésére és köszönöm aktív részvételét.

32 (lemaradt):Még mindig úgy gondolom. Az országba beáramlott 13 ezer milliárd forintnyi működő tőke szükséges volt a rendszerváltáshoz. Nélküle sokkal-sokkal rosszabb helyzetben lennénk. A súlyos visszásságok egy részét el lehetett volna kerülni, ellenük nem folyt eléggé hathatós küzdelem az az eddigi kormányzati ciklusokban.