Ha megkérdezzük, miként lehet bizonyosságot szerezni Mózes isteni sugallatáról, azonnal egy sereg csodát mutatnak nekünk Mózes öt könyvében, s azt állítják, hogy ezek által isten maga bizonyította be e híres törvényhozó isteni küldetését. „Ha valaki még azt is megkérdezi, vajon ki igazolja ezeket a csodákat akkor kénytelenek azt válaszolni: maga Mózes tanúsítja, hogy szemtől szembe látta istent, hogy barátságosan társalgott vele, hogy isten saját szavaiból kapta a törvényt, és mindenkor csak az ő kifejezett parancsai szerint cselekedett. Egyszóval, maga Mózes közli velünk, hogy csodákat művelt, amelyek isteni ihletettségét bizonyítják. Ebből kitűnik, hogy isten sugalltjainak joguk van saját ügyükben bíráskodni. Tanúbizonyságuk érvényesnek számít abban a vallásban, melynek legfőbb elve a hit szükségessége, vagyis az, hogy nem szabad kételkedni azoknak igazmondásában, akik maguk azt állítják, hogy ők isten sugalltjai és sugallatuk bizonyságául csodákat művelnek. Nyilvánvaló, hogy az ilyen természetű bizonyítékok és ennyire gyanús tanúságok csak olyan emberek számára fogadhatók el, akikből a hiszékenység minden ítélőképességet kiöl.
E nehézségek eloszlatása végett arról biztosítanak minket, hogy Mózes nem egyetlen tanúja volt a bibliában elbeszélt csodáknak. Azt mondják nekünk, hogy ezek a csodatettek egy egész nép szeme előtt történtek. De ki közli velünk, hogy az egész zsidó nép látta Mózes csodáit? Maga isten sugalltja mondja nekünk, hogy hatszázezer ember volt csodáinak tanúja. ...Ekként tehát Mózes az egyetlen biztosítékunk arra a számtalan csodára, amelyet ő maga művelt akár Egyiptomban, akár a zsidók táborában.
Erre azt kérdezhetik a hitetlenkedők: vajon Mózes milyen jogon követeli, hogy a teljesen hihetetlen és a természet erőit felülmúló cselekményeknél egyedül rá hivatkozzanak? Azt kérdezhetik: vajon ez az isten által ihletett ember nem volt-e arcátlan hazug, becsvágyó csaló, aki, mint sokan mások, varázslatokat vagy hamis csodákat művelt, hogy ezekkel keltsen tiszteletet a leleményes fogásokat nem ismerő, hiszékeny sokaságban? Végül feltehetik a kérdést: vajon Mózes, mint olyan sok fanatikus, nem áltathatta önmagát illúziókkal és nem foghatta fel isteni sugallatnak a saját ábrándjait, álmait, beteg agyának kusza képeit?
.... Az egyiptomiak millióit pusztítja el számos csapás által. Végül a zsidókat egy sivatagba vezeti, ahol azok ezer halállal néznek farkasszemet. Amikor fellázadnak parancsai ellen, Mózes isten nevében a legszörnyűbb kegyetlenségeket követi el velük szemben; ezrével mészároltatja le őket; vérfürdőkkel kényszeríti őket szeszélyei teljesítésére; teljes tehetetlenségre kárhoztatja, kiszolgáltatja őket a papok, azaz saját családja és törzse zsarnokságának és zsarolásának. ... Egy szó mint száz: Mózes istene éppoly gonosz, mint esztelen lény; és Mózes, aki állítja önmagáról, hogy igen szelíd vala, minden embernél inkább nagyravágyó csaló képében jelentkezik, aki a legszörnyűbb bűnöktől sem riad vissza célja elérése érdekében, s aki vakmerőén az istenség számlájára írja mindazokat a merényleteket, amelyeket saját becsvágya követtet el egy szerencsétlen néppel.
Ami Mózes fennkölt bölcsességét illeti, néhány bűvös varázslat kivételével, amelyet az ókorban szélhámosságaikról hírhedt egyiptomi papoktól tanulhatott, a zsidók törvényhozójának írásműveiben semmi olyan nem található, ami igazi tudományra vallana. ...
Bármint legyen is, Mózes írásaiból kitűnik, hogy nagy tudománya és istennel folytatott bizalmas beszélgetései ellenére, soha senkinek nem voltak képtelenebb, sértőbb, nevetségesebb fogalmai az istenségről. Ez az isten alighogy megteremtette az embert, máris romlásán fáradozik. Csapdát vet együgyűségének. Megtiltja, hogy egyék a tudás fájának gyümölcséből, halállal fenyegeti, ha vakmerően hozzányúl...
Ádám bűne következtében egész fajtája bűnös és szerencsétlen lesz. S ahogyan az emberi nem szaporodott, mindinkább züllött. Gaztettei annyira megsokasodtak, hogy Mózes istene, aki soha semmit nem látott előre és nem tudott megelőzni, megbánja az ember megteremtését, és ostobaságának jóvátétele végett az egész emberi nemre özönvizet küld. ... Noé leszármazottai ismét bűnökbe merülnek, s hamarosan elfelejtik az istent, aki vízbe fullasztotta az emberi nemet. Egyszóval, az egész világ bálványimádóvá válik, s a hamis istenségek kedvéért elhagyja az igazi istent.
Isten pedig azt kívánja, hogy egyedül őt imádják; becsvágya érdekében hódolatra, áldozatokra van szüksége teremtményei részéről. Az emberi nem általános hűtlensége közepette tehát kiválasztja Ábrahámot, hogy feltárja előtte akaratát, s az igazhívők atyjául jelöli ki. Álmokat és látomásokat küld rá. Álomképek során szól hozzá és szövetséget köt vele; elrendeli a körülmetélést, s e nevetséges jelhez köti mindazokat a kegyeket, amelyekkel majd őt és ivadékait elhalmozza. Ez az Ábrahám azonban, akit isten kegyencéül választ, vajon igen erényes és a mindenható kizárólagos kegyeire teljesen méltó ember?
Abban a leírásban, amelyet Mózes ad róla, semmi olyat nem találunk, ami becsületére válik; hacsak nem a hitét, vagyis azt a készségét, hogy megtegye mindazt, amit álmai vagy látomásai sugallanak. Egy napon elhiteti önmagával, istene azt kívánja, áldozza fel egyetlen fiát; s azon nyomban nekilát, hogy valóra váltsa iszonyatos álmát. A jámbor pátriárka nem érti meg, hogy ilyen gondolatot csak agyrém sugallhat, nem pedig egy jótékonysággal és jósággal eltelt isten. ...
Ábrahám életének sok más tette során sem bizonyul méltóbbnak istene kegyére és a tisztességes emberek megbecsülésére. ... Unokaöccsének, Lótnak históriáját sem tarthatjuk épületesebbnek. ...két leányával együtt lerészegedik s vérfertőzést követ el velük. Az úr pedig ezért egyáltalán nem bünteti meg, bár előzőleg egy asszony kíváncsiságát oly kegyetlenül megtorolta.
Ábrahám fiának, Izsáknak, két fia születik Rebekától; az elsőszülött Ézsau, s őt követi Jákób..., Anyja támogatásával egy hírhedt hazugság segítségével becsapja atyját, és megleli a titkot, hogyan szerezze meg magának az atyai örökség javarészét. .... Egy szó mint száz: a szegény Ézsau, akit isten eltaszított, mindenütt nemes szerepet játszik, a szent emberként feltüntetett Jákób pedig aljas gazfickóként jár el.
Jákób egyik fiát, Józsefet, akit irigy fivérei eladnak, Egyiptomba viszik és egy pap vásárolja meg. Alomfejtő művészetével hírnevet szerez. Mivel szerencsésen megmagyarázza a fáraó fura álmait, az uralkodó első miniszterévé és kincstárnokává nevezi ki. ...Teljes joggal hihetjük, hogy uralkodása révén közutálat tárgya lett, s az egyiptomiaknak semmi okuk sem lehetett arra, hogy örüljenek kormányzatának, hiszen szörnyű politikája a zsarnok hatalmának szolgáltatta ki személyüket és minden vagyonukat.
Ilyenek tehát a zsidóság pátriárkáinak, legendás hőseinek erkölcsei. ...
Az efféle hősök egyébként méltóak voltak Mózeshez... Ezt a szent törvényhozót terveiben bátyja, Áron támogatta, akit ama nép főpapjául nevezett ki, amelynek élére önmagát állította. ...Eközben azt is láthatjuk, hogy Mózes e prófétája visszaélt hivatali méltóságával. A főpap ugyanis, aki nem volt eléggé szilárd a vallás elveiben, fivére távolléte alatt engedett az izraeliták kéréseinek, akik a tengernyi csoda ellenére sem mondtak le az egyiptomiak bálványimádásáról, s ízlésüknek megfelelően aranyborjút, Ápiszt készíttetett és ők,saját bevallása szerint, imádták azt. ...Miután Mózes leszállt a hegyről, ahol az úristennel tanácskozott, megelégedett annyival, hogy fivére szemére vesse bűnét, népe iránt azonban kevésbé volt elnéző, és szenteskedő módon huszonhétezer izraelitát koncoltatott fel a levitákkal, hogy vér-ontásával tegye jóvá ezt a bűncselekményt. ...
Mózes ugyan, mint láthattuk, írásaiban azt állítja saját magáról, hogy ő a legszelídebb ember, hamarosan azt tapasztaljuk, hogy ez a szelídség eltűnik és a legkönyörtelenebb bosszúvágy váltja fel, valahányszor bárki vakmerően ellenkezni mer vele. Ilyenkor isten sohasem mulasztotta el, hogy valami nagy csodát ne tegyen, hű szolgája megbosszulására. Kóré, Dáthán és Abirám fellázadt Mózes és Áron zsarnoksága ellen, s isten haragja lesújtott a zendülőkre: megnyitotta a földet, és egész háznépükkel együtt elnyelte őket; kétszázötven hívüket pedig ugyanakkor tűz emésztette el. Sőt mi több: mivel a nép zúgolódott ennyi kiváló személyiség halála miatt, isten, aki haragját sohasem fékezi, amikor barátainak megbosszulásáról van szó, az égből tüzet küldött alá, s ez tizennégyezer hétszáz embert pusztított el.
Mindezek a Mózes írásaiból származó adatok szemlátomást elegendőek ahhoz, hogy bebizonyítsák előttünk: isten e kedveltje az egyik leggonoszabb ember volt, aki valaha a Földön élt. Ha valaki azt mondja nekünk, hogy viselkedését az istenség parancsai szabályozták, akkor erre ezt feleljük: istenkáromlás és szélhámosság, egy igazságossággal, bölcsességgel és jósággal eltelt lénynek ilyen magatartást tanúsítani, amelyet a legvadabb zsarnok is szégyellene. ...Ha pedig valaki azt hangoztatja, hogy istennek hatalma van tetszése szerint cselekedni teremtményeivel és bosszúját addig fokozni velük szemben, ameddig azt helyesnek tartja, akkor erre azt válaszoljuk, hogy ezzel az állítással az ószövetség istenét a leggyűlöletesebb zsarnokként és alattvalói szeretetére méltatlan lényként ábrázolják. Így tehát az a kép, amelyet Mózes istenéről nyújt, nyilvánvaló istenkáromlás; azok az erkölcsök, melyeket legendás hőseinek tulajdonít, alávaló vagy megvetendő egyéneknek tünteti fel őket; az a viselkedés, amellyel önmagát ruházza fel, az emberi nem ellenségének mutatja, akit őrültség vagy bűnös szándék nélkül nem lehet az emberiség javát akaró istenség szócsövének tekinteni. Röviden: Mózesnek és pátriárkáinak szentségét egyáltalán nem bizonyítják azok az írások, amelyeknek szerzőjéül őt tekintik." (P. H. Holbach: Szentek képtára )
*
A fentiek, saját értelmezésemben, azt sugallják, hogy az állítólagos kinyilatkoztatástevő, de csak a próféta éber álmaiban szereplő isteni személy nem volt sem erkölcsös (jó), sem bölcs, igazságos, sem mindenható. Fiktív alakját a zsarnok próféta azért költötte, hogy saját politikai tetteit egy világ feletti hatalmasság parancsaival alapozza meg. Azokat imádandó szentségként terjesztette, nemes eszmékbe burkolva fogadtatta el követőivel és tűzzel-vérrel kényszerítette rá a neki ellenállókra. A velük és a hódításra kiszemelt területek népeivel szemben elkövetett bűnöket és gaztetteket az ő istene szentesítette, segítette, vagy maga hajtotta végre, „választott" népét mindebben bűnrészessé téve.
Ezt az egész érvelést viszont később a vallási antijudaizmus is felhasználta a zsidók ellen. Alaptalanul, mivel Holbach gondolatmenetének Mózes és az ő „zsidai" csak közvetlenül képezik a tárgyát. Fő éle a kinyilatkoztatott istenhit, vagyis minden monoteista vallás ellen irányul. Köztük is kiemelten a kereszténység ellen. Könyvében a fentieknél tízszer nagyobb terjedelemben bírálja az újszövetségi szenteket és tanokat Meslier abbé szellemében. Az ószövetségi történetek kritikájával ezt meg is alapozza.
„A keresztények vallása, saját tanúsága szerint, a zsidók vallásán alapul, akiknek törvényhozójuk Mózes volt. így a keresztények, a zsidókkal egyetértve, ezt a híres férfiút isten küldöttének, istentől sugallt szentnek, az istenség szócsövének tekintik: vagyis a neki tulajdonított műveket isten hangja által diktált írásoknak tartják."
A Mózes által alkalmazott manipulatív technikák bőségesen megtalálhatók a többi európai és nyugat-ázsiai vallásban csakúgy, mint a modern médiában. A politika által elkövetett gaztettek szintén nem szorítkoznak valamely ókori nép életére. Végigkísérik és kísértik egész történelmünket, napjainkig bezárólag.
Az elsődleges forrásnak vélt isteni kijelentések holbachi kritikája a keresztény, zsidó és mozlim hitrendszerek közös alapjait támadta.