A kereszténység feje a pápa. Ódon bálvány, akit folyton tömjéneznek. Hajdanában még a fejedelmek is rettegtek tőle. Ma már azonban nem félnek a hatalmától. Azt állítja, az egyik legelső kereszténynek, Szent Péternek az utóda, s ez kétségkívül gazdag örökség, mert roppant kincsei vannak és terjedelmes országon uralkodik.
A püspökök olyan hivatalnokok, akik alája vannak rendelve és tekintélye alatt két igen különböző hivatalt gyakorolnak. Ha mind együtt vannak, hittételeket nyilvánítanak ki, akárcsak a pápa. Magukban pedig semmi egyéb dolguk nincs, mint az, hogy fölmentést adjanak a törvény teljesítése alól. Mert tudd meg, hogy a keresztény vallás tele van egy sereg igen nehéz gyakorlattal, s minthogy úgy találták, nehezebb a kötelességeket teljesíteni, mint olyan püspököket állítani, akik a kötelességek alól mentesítenek, a közjó érdekében ezt az utóbbi megoldást választották.
A püspökök nem önhatalmúlag hozzák a hittételeket. Van egy sereg doktor, ezek a vallás számtalan új kérdését hányják-vetik meg maguk között; hagyják őket, hadd vitatkozzanak, s a háborúság mindaddig tart, amíg egy döntés véget nem vet neki.
