Újkor

...Jehovát, a leleményes lelkek konok üldözőjét, nem ismerte az a világ, amelyet állítása szerint ő teremtett, kivéve néhány silány szíriai törzset, amely éppoly bárdolatlan volt jó sokáig, mint ő, és egyik rabságból a másikba került. Kihasználva Róma békéjét, amely mindenütt megteremtette az utazás és kereskedés szabadságát, és előmozdította a gondolatok és áruk cseréjét, ez az öreg isten szemtelen módon hozzálátott a világegyetem meghódításának előkészítéséhez. Nem ő volt az egyetlen, aki ily tervet forgatott azidétt elméjében, hanem isteneknek, demiurgoszoknak, démonoknak egész raja: Mithra, Thamusz, a jó Izisz, Eubulosz törte fejét azon, miképpen lehetne hatalmukba keríteni a békében összeforrt világot. Mindeme szellemek között Javeh látszott a legkevésbé rátermettnek arra, hogy kivívja a győzelmet. Tudatlansága, kegyetlensége, cicomája és ázsiai barbár fényűzése, törvénytelenségre hajló szelleme, ravaszkodása, amely arra késztette, hogy láthatatlan maradjon, mindez gyűlöletes volt ama hellének és latinok szemében, akik Dionüzosznak és a Múzsáknak voltak neveltjei. Ő maga is tisztában volt azzal, hogy nem nyerheti meg a szabad emberek és pallérozott elmék szívét, és ezért cselhez folyamodott. Hogy elszédítse a lelkeket, mesét koholt, amely, noha korántsem volt oly leleményes, mint ama mítoszok, amelyekkel mi ékesítettük volt fel antik tanítványaink szellemét, de amely mégis magával ragadhatta a fogyatékos értelműeket, akik mindenütt nagy tömegekben élnek. Javeh azt állította, hogy az összes emberek bűnt követtek volt el ellene, az eredendő bűnt, s ennek súlya nyomasztja őket mostani és jövendő életükben is (mert, amint tudjátok, a halandók ostobaságukban azt állítják, hogy létüknek a pokolban lészen folytatása), és az álnok Javeh elhitette velük, hogy enfiát küldötte ide a földre, hogy az vérével váltsa meg az emberek bűneit. Nem hihető ugyan, hogy a büntetés megszünteti a hibát, s még kevésbé hihető, hogy az ártatlan bűnhődhetik a vétkes helyett. Az ártatlan szenvedéseit nem lehet jóvátételként elfogadni, és legfeljebb új bajjal szaporítják a régi bajt. De persze azért akadtak szerencsétlenek, akik imádattal hódoltak Javehnak és engesztelő fiának, és akik Javeh misztériumát jó hírnek, evangéliumnak híresztelték el. Persze, minket nem lepett meg ez a téboly. Hiszen nemegyszer láttuk, hogy az emberek fajtája, különösen amikor szegény és mezítelen, földre borul a félelem minden káprázata előtt, és hogy elvetve a jóindulatú démonok tanácsait, szívesebben engedelmeskedik kegyetlen demiurgoszok parancsainak. Javeh ravaszságával kelepcébe csalta a lelkeket. De azért hírnevét nem növelte meg ez a fogás annyira, mint ahogy remélte. Az emberek nem őt, hanem fiát halmozták el magasztalásaikkal, és róla nevezték el az új vallást. Javehhal ezután is alig törődött valaki a földön.

       ILLYÉS GYULA


                       EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL


      

        Hol zsarnokság van,
        ott zsarnokság van
        ...
       
        ha magadban beszélgetsz,
        ő, a zsarnokság kérdez,
        képzeletedben
        se vagy független,

        fönt a Tejút is már más:
        határsáv, hol a fény pásztáz,
        aknamező; a csillag:
        kémlelő ablak,

        a nyüzsgő égi sátor:
        egyetlen munkatábor;
        mert zsarnokság szól
        lázból, harangozásból,

        a papból, kinek gyónol,
        a prédikációból,
        templom, parlament, kínpad:
        megannyi színpad;

        húnyod-nyitod a pillád,
        mind az tekint rád;
        mint a betegség,
        veled megy, mint az emlék;

        vonat kereke, hallod,
        rab vagy, rab, erre kattog;
        hegyen és tenger mellett
        be ezt lehelled;

        cikáz a villám, az van
        minden váratlan
        zörejben, fényben,
        a szív-hökkenésben;

        a nyugalomban,
        e bilincs-unalomban,
        a zápor zuhogásban,
        az égigérő rácsban,

        a cellafal-fehéren
        bezáró hóesésben;
        az néz rád
        kutyád szemén át,

        s mert minden célban ott van,
        ott van a holnapodban,
        gondolatodban,
        minden mozdulatodban;

        mint víz a medret
        követed és teremted;
        kémlelődsz ki e körből?
        ő néz rád a tükörből,

        ő les, hiába futnál,
        fogoly vagy, s egyben foglár;
        dohányod zamatába,
        ruháid anyagába,

        beivódik, evődik
        velődig;
        eszmélnél, de eszme
        csak övé jut eszedbe,

        néznél, de csak azt látod,
        mit ő eléd varázsolt,
        s már körbe lángol
        erdőtűz gyufaszálból,

        mert amikor ledobtad,
        el nem tiportad;
        s így rád is ő vigyáz már,
        gyárban, mezőn, a háznál,

        s nem érzed már, mi élni,
        hús és kenyér mi,
        mi szeretni, kívánni,
        karod kitárni,

        bilincseit a szolga
        maga így gyártja s hordja;
        ha eszel, őt növeszted,
        gyermeked neki nemzed,

        hol zsarnokság van,
        mindenki szem a láncban;
        belőled bűzlik, árad,
        magad is zsarnokság vagy;

        vakondként napsütésben,
        így járunk vaksötétben,     
        s feszengünk kamarában,
        akár a Szaharában;

        mert ahol zsarnokság van,
        minden hiában,
        a dal is, az ilyen hű,
        akármilyen mű,

        mert ott áll
        eleve sírodnál,
        ő mondja meg, ki voltál,
        porod is neki szolgál.

        1950.


        (Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)

Még a  Copa minapi nyitó mérkőzése előtti nagy meccsnél tartok.

Az első nyilatkozatok a Barcelona-Manchester BL döntő után:

Iniesta: - Régóta figyelem felcsúti pályafutását. Bátran állíthatom, hogy példaképemnek tekintem. Ha ő nincs ott a díszpáholyban, sokkal nehezebb lett volna a győzelem.

Busquets: - A szünetben üzent nekem, hogy ha a 2. félidőben is jól teljesítek, akkor meg fog nézni a Videoton egyik játékosmenedzsere. Nagyon reménykedem

David Villa: - Még a meccs előtt lejött az öltözőbe és átadta az új Alkotmányuk spanyol fordítását. Ez hihetetlen erőt adott nekem a mérkőzésen.

Xavi: - A játékos kijáróban odasúgta nekem, hogy Gyurcsány a Manchesternek szurkol. Onnan kezdve tudtam, hogy csak mi nyerhetünk.

Messi: - Gól rúgtam, megnyertük a kupát, én lettem a meccs játékosa és akkor azt hittem, hogy ezt már nem lehet fokozni, de akkor kezet foghattam vele! Köszönöm a Mindenhatónak!

Guardiola: - Ha előbb szól, hogy itt lesz, beteszem a kezdőcsapatba!

(Egy blogból.)

Kelet-Pakisztánban, a Hazara provinciában is utolér.

Korábban azt feltételezték, hogy az afgán határhoz közel, törzsi területen bujkál. Valójában az Industól keletre, a kasmiri határtól és Punjabtól nem messze fekvő pakisztáni megyei központban, Abbottabadban találtak rá.

Hat tévedést sorol fel a hibákat regisztráló, kollektív vitákon alapuló írásában Lendvai Ildikó. (Népszabadság 2011. április 21.)

A hetedik tévedést abban látom, hogy itt megkerülik a hibákhoz vezető két évtizedes út elemzését. Cseppet sem törődöm azzal, hogy ezt más pártok miként ítélik meg. A politikatudomány nem az ő harcaik eszköze, érdekeiktől nem kötve vizsgálódik. Jelen esetben az alábbi, kérdőjelek nélkül felsorolt problémákra hiányolom a választ.

Milyen rétegekből, hogyan alakult ki a baloldali közéleti formáció.

Miként verbuválódott az alsó és középszintű tisztségviselők köre.

Milyen összetételű, képességű, intellektuális teljesítményű felső vezetést hoztak létre.

Volt-e abban kellő önreflexió, képesség saját hibáik felmérésére.

Tagjainak döntéseit mennyiben befolyásolták egyéni érdekeik.

Igényelték-e a hozzájuk közeli szellemi alkotók rendszeres tanácsadását és megfogadták-e ezeket.

Lehetséges volt-e az érdemi mobilitás, a kulcsfigurák cserélődése az alsótól a legfelsőbb szintig bezárólag.

Ismerték-e alaposan az ország életét, lakosainak helyzetét, szükségleteit és kívánságait, nemcsak a cikkben említett válságévekben, hanem a két évtized korábbi szakaszaiban.

Közléseik, beszédeik mennyire voltak életszerűek, képesek voltak-e szélesebb rétegeket megszólítani, velük állandó kapcsolatot tartani.

Elzárkóztak-e a nyilvánosság elől, részt vettek- a mindennapos kommunikációban.

Ismerték-e a saját holdudvarukba és klientúrájukba tartozók erkölcsi állapotát, tevékenységük jogszerűségét, panamáit, bűncselekményeit.

Hatalomra kerülve, elgondolkoztak-e azon, hogy választási győzelmeik mennyiben köszönhetők saját érdemeiknek és mennyiben az ellenfél hibáinak, vagy nosztalgikus érzéseknek.

Megvalósították-e ilyenkor a saját soraik, tevékenységük mélyreható átrendezését, hogy kormányzásukkal ne a következő választási vereségüket kódolják.

Eleget tettek-e a leszakadó rétegek, a válságrégiók, a válságágazatok (közlekedés, egészségügy), a bűnmegelőzés problémáinak megoldásáért.

Mindezek alapján: képesek voltak-e megvalósítani a megérett gazdasági-társadalmi átalakításokat a politikai stabilitás elengedhetetlen minimumának fenntartása mellett.

A kérdéseket lehetne folytatni.

Az első háromról  Ch. Gati elmondta a maga értelmezését (NOL 04.19.), megemlítve, hogy a mai miniszterelnök "nyilván csalódott a Nyugatban. Neheztel, mert a nyugati kormányok az elmúlt húsz évben elismerték szocialista és liberális ellenfeleit...elvárja, hogy a Nyugat ne működjön együtt azokkal a pluralizmust és a szabad piacot is szorgalmazó magyar kormányokkal, amelyeknek jó néhány tagja valaha kommunista párttag volt." Vagyis a Nyugat nem a korábbi párttagság, hanem a politikai elkötelezettség szerint ítélte meg az újabb formáció összetételét.

"Magyarországon senki sem támogatja már a kommunista egypártrendszert, senki nincs a mai szocialisták közül, aki visszasírja a tervgazdálkodást... Pontosan még ma sem tudható egyébként, hogy ki mit csinált az átkosban, mert az állambiztonsági anyagok teljes felszabadítását, amelyet Gyurcsány Ferenc kezdeményezett, sem a Fidesz, sem az MSZP nem támogatta. Ők tudják, miért, én nem.

A magyar demokrácia igazi ellenfelei tehát ma már nem azok, akik több mint tizenöt éve szóról szóra leközlik ebben az exkommunista napilapban Amerika-párti cikkeimet és oroszellenes kirohanásaimat, hanem azok a szélsőséges nacionalisták, akik megvetik a kisebbségeket, konfliktusban állnak a szomszédos népek többségével, és – ha az ország nem kapna olyan sok pénzt Brüsszelből – kilépnének az EU-ból is."

"Meggyőződésem, hogy ha az „erős központi állam” ellen küzdő republikánusok lennének hatalmon, az új magyar alkotmányt élesebben kritizálnák és a médiatörvényt nyíltabban ítélnék el."

Nemcsak Magyarország hivatalos elnevezéséből törölték az új alkotmánnyal, de Budapestről is eltűnik: a Köztársaság teret II. János Pál térre keresztelik át.

Nem lesz Köztársaság tér,

De jön még kutyára dér.

Összetevő elemek:

Kisdiák ünnepi beszéde a nemzeti büszkeségről

Püspökkari állásfoglalás vallásról, erkölcsről

Zétényi elmélete a történelmi alkotmány folytonosságáról

Szentkorona tan terepszínű lepelben

Horthy számonkérő beszéde budapesti bevonulása alkalmával

Egységes nemzet

Csurka István terepszínű lepelben

1944 március 19-ig alapjában véve minden rendben volt

Védtük Európát, elvárjuk, hogy megértő legyen

Newt Gingrich

Tea Party

Megoldás:

Nemzeti Hitvallás

Ezt írja:

"Hogy apád egy görög bolsevik terrorista volt, -akinek az életét  Rákosi mentette meg-, arról én nem tehetek.

Hogy te abban a milliőben szocializálódtál, arról sem tehetek.

Hogy nem vagy magyar, az tisztán lejön.

A kérdés, miért nem hurcolkodtál vissza a hazádba, ha ennyire idegennek érzed a szitut,  összeadod magad mindenféle magyargyűlölő csoportokkal, és a befogadóiddal szemben gyűlölködsz, generálsz harot ?

Mondd Kedves, hogyan lehet összeegyeztetni a 2oo millió polgári áldozatot követelő sátánista bolsevizmust Krisztussal ???

Miféle állatfaj vagy Te ???

CEU ?

Milyen érzés a befogadó nemzeted kezébe harapni ?

Tudod, -kicsi bolsevik terrorista-, mi irtottuk ezt az állatfajt, csak a saját családom részéről átkündtünk az örök vadászmezőkre közel ezret.

Nem jó ómen a bolsevik gyilkosok eszmei utódjának lenni, -főleg nem magyarban-, mert a vér, az nem válik vízzé, az idő kereke pedig forog.

Tudod kiccsávó, mekkora Magyar Kormánykitüntetése van  pl. nagybratyókámnak párszáz bolsevik gyilkos hidegre tételéért 56.ból ?

Tudod miért nem érted a magyar politikát ?

Mert nem vagy magyar."

Недопетая песня*

Мне сегодня приснился розовый сон. 

Все пожары потухли сами собой, а несущиеся потоки

воды превратились в голубую змейку, что прячется

под  камнями в жару

И земля от страха перестала трястись

И днем золотым коромыслом появилась радуга-дуга,

и дети по ней, как с горки спускались и падали прямо

в мягкий песок и сразу бежали к мамам.

Сайгаки не мрут от голода в заповедных местах

и на рассвете мчатся встречать зарю,

Казахи же по вечерам поют волшебные длинные

песни.

Разве верить могу я тебе ласковый сон,

но я расскажу что я видела и видеть хотела.

Прошли года, стоят дома высокие, хоромы белоснежние,

цветы в траве глаз радуют, деревья от фруктов ломятся.

Но кто же здесь живет? Может те,

кому они строились? Kонечно нет!

Вдали времянки кучатся, в них погорельцы ютятся,

вот так они живут.

Мой розовий сон: ты трижды меня обманул, вот и сейчас

Сотни домов горят на Алтае.

Ты скажешь, мол, горе не беда, а я в ответ: не будет ли хуже?

Мой розовый сон, я не верю тебе

о Боже как хочется верить!

* A legutóbb közölt vers folytatása. Szerzője egy orosz anyanyelvű honfitársunk.