Lehar írja, különféle hitbeli meggyőződést valló környezetből származó utódokról:
„Hogy családja milyen vallást ad neki örökségül, az csak apján, anyján múlik. De nem így a zsidó vallás esetében. A fél-, vagy negyedrészben zsidó fogalom kizárólag a Nürnbergi Törvények-ből ismert. Zsidó törvények szerint zsidó az, aki zsidó anyától született. Pont! Tehát a zsidó csecsemő az, akinek útja már születése, de mondhatnám fogantatása pillanatában megpecsételődött. Minden más csecsemőnek lehetősége van az évek múltával, hogy a maga választotta utat járja. Csak tőle függ, hogy vallásos lesz-e vagy sem. A zsidó csecsemő viszont, teljesen mindegy, hogy élete további részében gyakorolja-e ősei vallását, vagy sem, zsidó marad és erre minden korban és körülmények között figyelmeztetik is."
A szerző itt sok mindent összekever, utolsó félmondata pedig a témát egy attól teljesen idegen mozzanattal zavarja össze.
Mi hát a témája? A zsidó törvények szerinti besorolás. Ezen nyilván vallási törvényeket kell érteni. Igaz, hogy az óidőkben a leszármazást apai ágon számították, de a középkor óta a rabbinikus tudás valóban az anya vallása szerint határozza meg a gyermek vallását. Ki szólhatna bele ebbe kívülről? Na de Lehár azt is mondja, hogy egy zsidó utód már soha sem változtathatja meg az identitását, akár vallásos marad, akár nem. Én meg azt mondom, hogy ez archaikus, premodern álláspont, amely szöges ellentétben áll az egyetemes emberi jogokkal. Viszont nagyonis megfelelhet egy teokratikusan szabályozott közösség szemléletének. Az egyén demokratikus jogaihoz az égvilágon semmi köze sincs. A származási elv uralma tekintetében hasonlít a kasztrendszerhez, ha nem is azonos vele. Nem fajelmélet, de azzal közös vonása a liberális demokrácia lényegének, az egyéni önrendelkezésnek a tagadása. A rendi társadalmaknak megfelelő származási rendbe sorolja be az embereket.
Most jön az utolsó félmondat. Az, hogy valakit figyelmeztetnek az „előnytelen" származására, szégyene a figyelmeztetőknek, de semmi köze sincs az egyén önmeghatározásához. Európában tragikus következményekkel járt, hogy ellenségeik számon tartották a zsidók származását. De nem igaz az, hogy ez minden korban és körülmények között így volt.
Ami pedig már nem a vallást, hanem az izraeli befogadási politikát illeti, az egyáltalán nem a talmudi identitást veszi alapul. Mindenkit befogad, aki a zsidó származása miatt üldözést szenvedhet. Nürnbergi alapon is! És az ezt túlteljesítő (mert akár egyetlen nagyszülő miatt halálba küldő) egykori magyar „faji" törvények alapján is. Más szempontból az izraeli belpolitikának szintén van egy sor archaikus vonása, ami már nem ehhez a témához tartozik.